Végpont

FINAL SEASON

OPENING SESSION

Angela széles mosolya a legelső, amit meglátunk. Meg se kell szólalnia, elégedettségéből sugárzik a küldetésünk sikere. Az anomália megszűnt, a csapat pedig LVL 9-es szintre lépve érkezik vissza a könyvtárba, Lili emlékeinek a könyvespolca elé, pontosan oda, ahonnan elindultak.

Angela pillanatnyi hezitálás nélkül kérdésekkel kezd bombázni az eseményekkel kapcsolatban, nyilvánvalóan fogalma sincs róla, min mentünk keresztül odabent. Mielőtt válaszolnánk, azért még előbb belengetjük neki a veszélyességi pótlék iránti igényünket, majd nekiállunk ellenőrizni, hogy a megszerzett varázstárgyaink megmaradtak. Bár azok valóban megvannak még, a csapat kedve mégsem annyira rózsás, mint a megbízónké. Sylence jelzi is, hogy némi magyarázatot várunk, mivel nem áll össze a kép. Mi volt ez az egész? Angela elkomorodik, majd némi hallgatás után mesélni kezd. A legelejétől.

Hosszú eonokkal ezelőtt Tükörtavi Nimf az Ilászi birodalom jelentős területének volt a vezetője. Egy nap ismeretlen okból hadat üzent egy eldritch istenségnek. Végül, egy elhúzódó hadjárat után a birodalom győzedelmeskedett. De a győzelemnek ára volt.

Nimf hadseregét szétverték, őt magát pedig az istenség utolsó pillanataiban megátkozta. Az átka az, hogy az újonnan szerzett hatalma megrontja tetteit, elméjét pedig megmásítja. Hasonlatossá teszi ahhoz a szörnyhöz, amelyet a mélységbe taszítottak. Felismerve, hogy immáron önmaga jelenti a legnagyobb fenyegetést a birodalomra, úgy döntött, hogy önkéntes száműzetésbe vonul a határvidékre és azon is túl, minél messzebb.

Egy elpusztult, határmenti világon csatlakozott hozzá Angela, aki megoldást javasolt az átok megszüntetésére, ám a megoldás hosszadalmas és fáradságos. Nimf egóját több darabra szelték fel, elméjének darabjaiból lettek a Lilik. Az anomália, amit az imént megszüntettünk abból adódott, hogy Lilinek nem lenne szabad emlékeznie teljes személyisége, Nimf emlékeire, Aralet jóslata erre világosan figyelmeztet. Viszont minden egyes Lilit meg kell tisztítani az átoktól, annak pedig az a módja, hogy bizonyos idő után meg kell halnia, hogy a lelkéről Aperion moshassa le az átkot a túlvilág folyójában.

Angela és társai rendszeresen, 200 évente kiemelnek egy-egy Lilit a Labirintusból, hogy megölhessék, és ezáltal megtisztíthassák a lelkét. Az előző 13 Lilit maga Karak ölte meg, most viszont nézeteltérés támadt Angela és Karak közt, Angela kipróbálna valami mást, valami új módszert, mielőtt Karak megöli a 14. Lilit is. A tervbe ott csúszott hiba, hogy Lili a mostani, 14. életében a Tudás Istennőjét szolgálja, és elkezdett fontoskodni, így Karak egy idő előtti gyilkossággal rövidre akarja zárni a 14. életét. Ezért elrabolta Lilit, és fogva tartja palotájában. Angela arra kér, hogy mentsük meg.

Granny - némileg motivációt vesztve - közli, hogy ő inkább szívesen utazna idegen világokra, világot látni. Sylence kapásból felveti, hogy ő viszont haza szeretne végre menni, és ezért bármire hajlandó. Angela hajlik az alkura, ha be tud minket szervezni a szervezetébe. Fel is ajánl egy középvezetői (3-as szintű) rangot a csapat minden tagja számára. A feladat mindössze annyi, hogy jussunk el Liliig, győzzük le Karakot, és utána segít Sylence-nek hazajutni. Még tippet is ad Karakkal kapcsolatban: nem a képességei, hanem a felszerelése az, ami igazán ütős. Főleg a régi birodalmi kardja, rejtett funkciókkal.

Sylence nem teketóriázik sokat, azonnal vállalja a feladatot, ezen felbuzdulva a többiek is csatlakoznak. Angela közli, hogy 10.000 arany Karak vérdíja, Sylence pedig hozzáfűzi, hogy ha sikerül végre hazajutnia a világába, akkor otthon mindenkit meghív egy sörre.

Keya örök életet kér a küldetésért cserébe. Angela biztosítja, hogy van rá mód: ha vámpírrá válik. Keya érzései vegyesek, ő úgy szeretne örök életet, hogy nem okoz vele kárt másoknak. Angela biztosítja, hogy arra is van mód: állatok vérét kell szívnia. Keya érzései még mindig vegyesek, ő állatoknak sem szeretne ártani. Angela biztosítja, hogy arra is van mód: vannak állatok, amelyek életben maradnak, sőt, még élvezik is, ha a vérüket szívják.

Bardasz kevesli a 10.000 aranyat, de ugyanakkor túl jó szíve is van. Úgy látja méltányosnak, hogy fejenként 5000 aranyért vállalja a küldetést. Zotar a küldetésért cserébe olyan képességet szeretne, amely Angeláéknak már rutinból megy: képességet bolygók- és világok közti utazásra.

Végül sikerül megegyezni Angelával, Keya még egy titkos záradékot is kap a szerződésben annak a lehetőségével, hogy igénye szerint meghalhasson azért, ha megunja az örök életet. Sylence most se tököl sokat, kitép egy tollat a saját karjából, hogy aláírhassa a szerződést. Zotar ezen olyan jót mulat, hogy ő is kitép egy tollat Sylence karjából, hogy ő is aláírhassa, majd utána a többiek is szignózzák a papírt.

Angela elteszi a dokumentumot, vidáman elbúcsúzik, csettint egyet, és megint elteleportál minket olyan hirtelen, hogy esélyünk sincs felkészülni rá.

A barlang sötéten ásító szája elé érkezünk, a Sárkány-hágótól nyugatra. Nyáreste van és csend, tücskök ciripelését hozza egy szellő. Keya lelkesen szedi elő a megmaradt fél vaddisznót a zsákjából, hogy megetesse Alfonzot. Kipakolja a húst és kedves hangon hívogatja a bagolymedve-kölyköt, de csak a barlang néma sötétségéből érkező visszhang válaszol neki. Aztán csend. Még egyszer próbálkozik, hangja kicsit megremeg, de ismét sikertelen. Bentről senki nem válaszol, se Tsana, se a kereskedőlány, akiket Alfonzzal hagytunk. A nyugtalanság hulláma tör rá a csapatra, a félelem keserűen kúszik fel mindannyiunk torkában. Valami történt itt, amíg távol voltunk. A ciripelés morbid vidámsággal tölti meg az alkonyat bíbor fényeit a barlang szája felett.

Keya aggódva megállapítja, hogy nagyjából egy hét telhetett el amíg távol voltunk, az azért nem annyira sok idő. A sötétségből a varázsszőnyeg körvonalai bukkannak elő, ahogy lassan gazdája, Zotar felé úszik a levegőben. Nem ül rajta senki.

Sylence azonnal felderítésre utasítja a cickányt, ami ugyanebben a pillanatban villámsebességgel tűnik el a barlang sötétjében. Bardasz felfedezi Alfonz nyomait a talajon, ahogy a barlangból jött kifelé, de pár méter után hirtelen vége szakad a nyomoknak. A cickány közben visszatér és jelzi, hogy a barlang ellenség- és csapdamentes, ugyanakkor barátságos élőlények nyomait sem találta meg. Zotar berepül a barlangba a szőnyeg fedélzetén, kapásból a magaslati nyílásba, ahol a barátainkat hagytuk, de ott csak az üres kincsesládát találja meg, a falhoz vágva, darabokra törve. Azt határozottan nem úgy hagytuk ott. Már nem érezni mágia jelét sem rajta, az is az elmúlt héten szűnthetett meg valamikor. Sylence megállapítja, hogy a tábortüzet nem kioltották, hanem magára hagyták, és végigégett. Bardasz menekülésre utaló nyomokat keres, és felfedezi, hogy valamikor nem is olyan rég valaki a tűz közeléből távolabb, a falhoz menekült. Keya megállapítja, hogy a nyomok frissek, az események az elmúlt néhány napban történhettek. Zotar erős mágia nyomat érzi ott, ahol Alfonz mancsának nyomai eltűnnek, de a tábortűznél is van valami. A tűznél transzmutációs mágia nyomait érzi, amivel a kormot irányították. Ugyanezt érzi a széttört ládán is. Portálmágiát is érez, Keya pedig elkeseredik, mert a jelek szerint Alfonz valahol messze van.

Bardasz nekilát tábort ütni: tüzet rak, és közben felfedezi, hogy a barlang mennyezetén aránytalanul sok korom van lerakódva. Granny Locate Objecttel megpróbálja meghatározni Alfonz irányát. Érzi, hogy északra van valahol nagyon messze, de életben. Nat 20 mellett még az is látja, hogy egy arany kalitkában tartják fogva, lezsugorítva, egy asztal közepén, Eistandttól északra, a Halhatatlanok Palotájában.

Amikor ezt közli a többiekkel, általános felháborodás lesz úrrá a csapaton. Személyessé vált az ügy így, hogy a bagolymedvénket elrabolták, és a helyszínből ítélve Karakhoz futnak a szálak.

Ma azonban már nem tudunk semmit se tenni, így alváshoz készülődés közben megbeszéljük, hogy a szőnyeggel talán már 4 nap alatt is odaérhetünk, de a tűzróka talán hamarabb is oda tud minket juttatni.

Ebben a pillanatban a tűzben egy kis fekete figura jelenik meg. Sylence annyira megijed, hogy reflexből odasuhint a botjával és leszakítja a kis figura egyik karját, de az látszólag észre sem veszi ezt, a karja pedig azonnal regenerálódik. Birodalmi egyenruhát visel, de az arca fekete, nem látszik, hogy ki ő.

A kis figura nem is fecsérli az időt udvarias bemutatkozással, kapásból megzsarolja a csapatot. A láda tartalma kell neki, az egyenruhák, amiket benne találtunk. Azt állítja, hogy jogtalanul vettük azokat magunkhoz, pedig mi teljesen szabályosan törtük fel azt a ládát és rámoltuk ki az utolsó aranyig. Keya odaszól neki, hogy mutassa előbb a bagolymedvét. Megmutatja, a fogsága ellenére él és virul, és a lányok is látszódnak a háttérben.

Minket aztán senki nem fog megzsarolni a legfontosabb küldetésünk előtt, így Bardasz feláll, kicsatolja a derekán az övét, és egy határozott modulattal levizeli a tüzet és benne a kis tűzlényt, azonnal kioltva mindkettőt, a többiek óriási vidámságára. Túsztárgyalást ennyire epikus módon lezárni még egyikőnk sem látott.

Sylence megvizsgálja a zsákjában lapuló egyenruhákat, amik valamiért nagyon fontosak lettek volna az előbb valakinek. Különlegesek ezek a ruhák, és érzi is, hogy a fedőmágiájuk alatt erősebb mágia rejlik. Keya felveszi az egyik ruhát, ami tökéletesen passzol a testére. Az egyik rejtett zsebében egy apró, felcsatolható rangjelzést talál, 6-os szintűt, ami még Karak rangjától is eggyel magasabb. Ez bizony főnöki ruha. A páncél-egyenruha megpróbál kommunikálni Keyával, amiből világos lesz, hogy a ruha él és tudatos. Keya, miután hozzászokik a viseléséhez, azt veszi észre, hogy teljesen maga köré, 360°-ban lát vele, és lényegesen tisztábban, mint korábban. Az illúziókon is átlát, amíg viseli. Mialatt Zotar a másik egyenruhát próbálja éppen magára húzni, Keya rájön, hogy éppen Tükörtavi Nikolett páncélját viseli.