PREQUEL - A Hold könnyei, Part II.

Sikeresen túljutottunk hát a csigákon. A küldetésünk lebeg a szemünk előtt, amihez először is valami "hamis kulcsot" kell szereznünk a fekete obeliszktől. A lehetőségek száma kvázi végtelen. Menet közben kicsit megbeszéljük, mit is tudunk azokról a kultistákról, amikkel egyre nagyobb a veszélye, hogy előbb-utóbb össze fogunk akadni. Annyit tudunk róluk, hogy szeretnek áldozatokat és rítusokat bemutatni, mint például a "fekete víz rítusa" (fogalmunk sincs, mi lehet), mindesetre azt a tervet eszeljük ki, hogy beépülünk közéjük, Lepkének van ugye egy farsangi kultistajelmeze a sarki turkálóból, és majd eljátssza, hogy két friss jelöltet, Jolánt és Zsaolt kíséri éppen beavatni. Aztán ha majd izzik a talaj a talpunk alatt... hát, akkor majd rögtönzünk.

Az alsóbb szintek úgy néznek ki, mintha egy elhagyott parkolóházból akart volna valaki bádogvárost építeni. A Hentes-negyed gyakorlatilag egy nyomornegyed, mi pedig még sosem jártunk ilyen távol a felső szintektől, a fénytől. Ami még szintén furcsa, hogy a nyomornegyedekben tapasztalataink szerint hemzsegni szoktak a kétes alakok, élettel és folyamatos nyüzsgéssel telt, de mi most senkit nem látunk. Feltűnően kihaltak az utcák, néhány távoli ajtó becsapódását leszámítva csend honol, egy-egy kósza fürkésző szempárt veszünk csak észre a redőnyök mögött. Valami történhetett itt nem is olyan rég, de nem tudjuk, mi. Az egyik sarkon befordulva egy kultista jön szembe, két óriás csiga kíséri őt.

Lepke olyan gyorsan dobja le a zubbonyát a farsangi kultistajelmezéről, hogy szemmel is nehéz követni, de ezzel sikerül is megtévesztenie a kultistát, aki így kollégának nézi őt. Elkezd működésbe lépni a terv, sikerül is meggyőzni őt arról, hogy Lepke kultista, és újoncokat visz beavatni. A kultista óvatosságra int, és elmeséli, hogy egy szökevényt kaptak el az imént, akin példát is statuáltak, és ezzel a mondatával egyből meg is magyarázza, miért ennyire kihaltak itt az utcák. A csapat látványosan felháborodik az ötleten, hogy valaki beépült a kultisták közé, és aztán a gazember még el is próbált szökni, teringettét! Nagyon helyes, hogy nyilvánosan végezték ki! A kolléga búcsúzik, "A fekete víz mossa el bűneinket, testvéreim!", és amikor kicsit távolabb ért, Lepke egyből megállapítja, hogy ez a beszélgetés nagyon hasznos volt a kultista-szótár bővítése szempontjából.

Haladunk továb, de veszélyt érzünk a levegőben, és ez most valami más, valami közelebbi. Hirtelen a semmiből egy háló esik a leghátul haladó Jolánra, de Jolán gyorsabb, egy másodperc alatt körbepörög a saját tengelye körül három vágószerszámmal a kezében, így a háló már csak apró cafatkákban éri el a földet. Egy csapat goblin ütött rajtunk, hárman a háztetőkről, ketten pedig a mellékutcákból terem előttünk, de mindannyian megdobjuk a mentődobást. Zsaol bármiféle morfondírozás nélkül, szusszanásnyi idő alatt megmarkolja az egyik goblin nyakát, és hozzácsapja a legközelebbi falhoz. A másik, mellette álló goblin a kardjával és a késével próbálja meg kiegyenlíteni a harc esélyeit, de a pengéi szánalmasan csilingelnek Zsaol fém végtagjain. A goblin egyik társa most Lepkét kezdi el kóstolgatni, aki meglepetésében nem is tudja elhárítani a kardcsapást, de az azt követő tőrt már igen. Egy karcoláson kívül nem szerez nagyobb sebesülést, szegény goblin nem volt túl eredményes. Jolán következik, egy mókus ügyességével fut fel a falon az egyik háztetőről leskelődő goblinhoz, és nem is értjük, hogyan sikerül neki ilyen könnyedén, hiszen négyből három kezében fegyvert szorongat. A goblin meg is kapja a magáét, majd a csapások után Jolán tovább is ugrik máshova. Lepke a karcolását nem veszi félvállról, bosszúból a Jolán által megkezdett goblint célozza meg minőségi fém számszeríjával. A goblin utolsó gondolata maga a nyílvessző, ami pont a szeme között hasít bele az elméjébe. Az élettelen teste leájul a tetőről, pedig boldog lenne, ha tudná, hogy így, nyíllal a fejében pont megduplázódott az inventoryja értéke. Ezek a goblinok viszonylag könnyen inflálódnak. A másik fenti goblin bedühödik, egy marék követ hajít a csapat felé mint egy megveszekedett csimpánz. A kavicsok egy része Zsaol fém testrészein kopog, és ettől felbátorodik a harmadik tetőgoblin is, aki szintén egy marék kővel próbálkozik. Egy lepattanó kavics eltalálja Lepkét is, aki ennyire kevés HP-t még egyetlen támadásban sem veszített egyszerre. Zsaol viszont nem szórakozik, az egyik közeli goblinba olyat csap, hogy annak a felsőteste a szomszéd utcába repül, az alsóteste pedig ottmarad egyhelyben, pár másodpercig állva, majd eldől, mint egy darab fa. Zsaol megfordul, megragadja a másik közeli goblint, és egy tömör, könnyed mozdulattal kitépi a gerincét. A mészárlás láttán a maradék goblinok homlokát elönti a jeges verejték. Jolán ismét felmászik az egyikhez a tetőre, és megböki a késével. Lepke is felpattan a tetőre, és torkon akarja szúrni a goblint, de annak van még annyi lélekjelenléte, hogy elhárítsa a támadást. A goblinok most már teljesen be vannak tojva, hanyatt-homlok menekülni kezdenek.

Sikerül gyorsan és messzire elszelelniük, de mi nem érezzük a késztetést, hogy utánuk eredjünk. Zsaol a derekára akasztja a goblingerincet, aminek a legvégén a koponya libeg, a többi holttestet pedig jó zsivány módjára kilootoljuk, de nem találunk igazán hasznos holmikat.

Nem sokkal később, ahogy megyünk tovább, megtaláljuk a szökevényt, felakasztva. Meglehetősen fess, jól öltözött lény volt, igazán kár érte. Az összes személyes cucca megvan még, a helyiek nem igazán mernek hozzányúlni, de nekünk nincsenek efféle gátlásaink, Jolán villámgyorsan ki is zsebeli. Talál egy véres jegyzetet, szénnel papírra (!) írva. A jegyzet megerősíti, hogy ő volt az előző csapat túlélője. Annyi infót ad még, hogy később eljutunk majd két ajtóhoz, a másodikhoz a kulcs egy rejtvény lesz majd, amiben számokat és jeleket kell összepárosítani. Jaj lesz annak, aki rosszul tippeli be a választ, úgyhogy ezt majd jó lesz észben tartani. A jegyzet mellett találunk még nála pár villanógránátot is, illetve a küldetéshez járó zsebkendőjét, ami érdekes módon színt változtatott a tulajdonosa halálával. A zsepit magunkkal is tudjuk vinni, nem teleportálódik vissza a hullához, így az is elrakjuk.

Haladunk tovább addig, amíg el nem érjük a katakombák lejáratát. Más kultistával eddig nem találkoztunk, és bár esteledik, úgy döntünk, hogy továbbmegyünk, hiszen már közel járhatunk az obeliszkhez. Egy szűk folyosón aztán a falból két kultista olvad ki mellettünk. Megállítanak minket, megszólítják Lepkét, aki a tervnek megfelelően előadja a mesét arról, hogy újoncokat visz beavatni. Némi borzasztóan borzasztó kínos small-talkot követően aztán továbbengednek, de figyelmeztetnek elszabadult olajnyálkákra. Fogalmunk sincs mi a fene az, de sikerül végül elszabadulni tőlük, de aztán amikor végre úgy érezzük, hogy elmúlt a veszély, hirtelen egy sötét, kihalt városrészen találjuk magunkat, és kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy eltévedtünk. Halk kántálást hallunk az egyik irányból, de nem lehet megállapítani, hogy pontosan honnan. Jolán furcsa szagot érez, és olyan, mintha a plafonról is figyelnének minket valakik. Jolán ötletszerűen befordul az egyik sarkon, és azzal a mozdulattal bele is gyalogol az egyik olajnyálkába, egy óriási, undorító zselékockába. Felkiált, de addigra teljesen beteríti a mérgező nyálka. Zsaol a segítségére siet, és sikerül kihúznia az áldozatot, amikor meglát a zselé mélyén egy csillogó nyakéket. Megpróbálja iszonyú mechanikus karmaival szétfeszíteni a nyálkát, de az szétfolyik az ujjai között, és végigmarja, és még a nyakéket sem sikerül megszereznie. Jobb ötletünk nincs a nyálka legyőzésére, meg kísérletezni is szeretünk, így az egyik kése hegyével Jolán óvatosan beletol egy fénygránátot a zselékocka belsejébe, majd elugrik. Zsaol viszont kíváncsibb, mint amennyire okos, így tágra nyílt szemekkel bámul bele a zselében felrobbanó fénygránátba. A robbanás kettészakítja a zselét, a cafatjai különböző irányokba kezdenek menekülni, de a lootját, a nyakéket otthagyja. Lepke gyorsan a nyakába is akasztja, de egy pillanat múlva rémülten le is veszi, mert a nyálka gondolatait hallotta vele, és ettől megijedt. Óvatosan kipróbálja Jolánon és Zsaolon is a nyakéket, mire rájönnek, hogy bizonyára ezt viselik a kultisták is, hogy a csigaszörnyeket képesek legyenek irányítani.

Az olajnyálka romjainak irányából egy kultista közelít felénk, szóval jó irányba megyünk. Követjük őt, útközben ő is smalltalkolni próbál, amiben bár egyre nagyobb a gyakorlatunk, a szituáció kínos jellegén ez mit se segít. Azt mondja, hogy a szállásunkra vezet minket, Lepke pedig úgy tesz, mint aki már ismeri a járást.

Egy nyíltabb térbe, egy csarnokba érünk, aminek a közepén a fekete obeliszk magasodik némán. Ez a kult központja, nincs kétség. Az obeliszk körül hangyákként toporognak és imádkoznak a kultisták, rengetegen. Hirtelen kicsit meleg lett abban a farsangi jelmezben, így mélyen az ellenség központjában. Közvetlenül az obeliszk mellett egy ősöreg kenku áll, és bár nem visel feltűnőbb ruhát a többi szektásnál, már ránézésre is karizmatikus figurának néz ki. Némán mered a fekete monolitra, ő lehet a szektavezér, akit jó lenne mindenáron elkerülni. Egyikünk se mondja ki, de úgy sejtjük, ha csak idepillant, biztos a lebukás. Innen nincs visszaút, ezt a játékot most már végig kell játszani.

A kultistánk a szálláshelyünkre vezet minket a második emeletre, ahol lepihenhetünk. Közli, hogy a vezér legelső dolga lesz holnap reggel meglátogatni Lepkét és az újoncokat, majd távozik.

Enyhe pánik és hűvös küldetéstudat keveréke kavarog a csapat gondolataiban, és Zsaol úgy dönt, hogy neki elég volt mára ennyi izgalom, ledől aludni. Lepke Jolánnal próbálja kitalálni a következő lépést; nagyon gyorsan meg kéne találniuk azt a kulcsot, még most, mielőtt érkezik a reggel és a kenku. Mivel helyben nem jutnak dűlőre, elindulnak óvatosan szétnézni és feltérképezni a környezetet, hátha találnak bármi hasznosat.

Az alsóbb szinteken egy teremből halk nyögések és elfojtott szenvedés hangjai hallatszódnak ki, hőseink szétnéznek odabent. Alvó újonc beavatottakat látnak hosszú ágysorokon, akiknek egy része csendben szenved, egy másik részük pedig látszólag kóma-közeli állapotban, nagyon mélyen alszik. Akiknek látszólag sikerült a beavatás, azok kaptak eredeti kultistaruhát, és ereikben fekete csíkok futnak, vérük feketét pumpál. Azokon a beavatottakon, akiken nincs kámzsa, semmi gyanús nem észlelhető, hacsak az nem, hogy gyanúsan mélyen alszanak. A Lepke megpróbál a medállal belenézni az egyik ilyen mélyen alvó, bevatott zombi elméjébe, de meglepetésére szinte semmit sem lát, csak emlékeket a beavatási szertartásról. Az emlékben a kenku jelet fest a fekete vízzel mindenki homlokára, majd a jelöltek isznak egy tálból egy kis fekete vizet. Ez meg is magyarázza a beavatottak különböző csoportjait; akiket nem sikerül beavatni, mert a testük nem viseli el a fekete vizet, azokból bizonyára medállal irányítható zombit csinálnak. Az egyik beavatott emlékein keresztül Lepke az obeliszk közvetlen felszínét is látja, aminek tövében ott egy rejtjelkulcs. A Hamis kulcs az, egy felirat! Az emlékképben az obeliszk oldalába vésve virít, Jolánnal gyorsan fel is jegyzik egy papírra. Ezzel a küldetés ezen része teljesítve van, megvan a kulcs, most akkor nyomás felébreszteni a melákot, és elhúzunk, amilyen gyorsan csak tudunk.

De előtte kovácsolunk egy tervet: Emberfeletti tolvajlási képességeinkkel percek alatt lopjuk le az alvó kultisták ruháit, a zombink pedig megkaphatja cserébe a turis farsangi jelmezt, a zsebében a szökevénytől lootolt zsebkendővel, így ha elkapják, akkor arra terelődhet a gyanú, hogy ő is egy beépült kém volt. A meláknak a kétajtós szekrény testére két ruhát is lopunk, hogy könnyebben be tudjon a kultisták közé olvadni, így a kavarodás közben mi úgy teszünk majd, mintha már teljes jogú, beavatott kultisták lennénk. Aztán a zombit a medállal irányítva elindulunk a kijárat felé, de leghátul a zombi majd kiengedi a karámokban tartott csigaszörnyeket, hogy rászabaduljanak a gyanútlan, nyugovóra térésre készülődő kultistákra, és így kialakul a tökéletes káosz. Ez az évszázad terve, már csak a popcorn hiányzik.

Nekilátunk a terv végrehajtásához. Felébresztjük Zsaolt, felöltöztetjük, majd a zombinkkal óvatosan, de látszólagos magabiztossággal elosonunk a kenku háta mögött. Lepke megadja a jelet, a zombi kinyitja a karámot, és ténylegesen elszabadul a káosz, ordibálás zaja tölti be a teret, egy ilyen szépen működő tervtől gyönyörűbbet nehéz elképzelni. De Lepke ebben a pillanatban összenéz a kenkuval, egymásba fúródik a tekintetük. Mentális üzenetet kap, aminben a kenku azt üzeni neki, hogy tudja, hogy kicsoda ő és hova tart.

Lepkének nincs ideje megijedni, gyors mozdulattal letépi a nyakából a medált, (amit egyébként a kenku mágus ezek szerint teljesen nyilvánvalóan amúgy is bármikor le tud nyomozni,) és a zsebébe tömi. Az a csapat backup terve, hogy kifelé szaladnak, a szembejövő kultistáknak meg azt mondják, hogy a vezér hívatja őket, menjenek segíteni, amíg mi megyünk szólni a többieknek még odakint. Búcsúzóul Lepke az egyik szembe rohanó kultista zsebébe csempészi medált, és vállon paskolja, "A fekete víz legyen veled, vagy mi a tököm!" Eltűnünk a sarkon, felrohanunk egy feljebbi szintre, és keresünk egy zugot, ahova behúzódhatunk egy kis időre.