PREQUEL - A Hold könnyei, Part I.

Lunatear földalatti városa, Új Földszint. Elterjed a hír, hogy valami pénzes fazon valami feladatra keres ütőképes vállakozókat, úgyhogy az első napkongásra a Lepke, a kisstílű, de nagyon ambiciózus gengszter oda is ér a casting helyszínére, ahol már akkor meglepően hosszú sor fogadja. Három észrevételt is tesz azonnal: 1) meglepően gyorsan halad a sor, 2) a hárommal előtte álló, érdekes rágcsálószerű fazonnak biztos el lehetne adni egy kis gombát, de 3) a közvetlenül előtte álló drabális, szekrény-méretű cyborg melákot nem lenne jó ötlet csak úgy szó nélkül kielőzni. Lepke úgy dönt, hogy ezúttal most udvarias lesz, megkocogtatja a szörnyeteg vállát, elmagyarázza a helyzetet és a biznisz lehetőségét, és láss csodát, működik a dolog, a melák előre is engedi. Igen ám, de áll még előtte egy csóri alak is, aki pont most dönt úgy, hogy emberkedni akar, és kérdőre vonja az előre furakvó Lepkét. Kicsit biztos suhint az agya szegénynek, mert nem ért a szép szóból, és látszólag fel sem ismeri, ki áll vele szemben, úgyhogy a Lepke egy enyhe deréktájéki késszúrással szerez nyomatékot álláspontjának. A Nat 20-as fenyítéstől a szerencsétlen NPC úgy megijed és eltakarodik, mintha soha nem is lett volna ott.

Lepke potenciális ügyfele, a rágcsálószerű fazon nem más, mint Kezes Jolán, és négy keze is van. Lepke bizniszt ajánl neki, amit a mögöttük ácsorgó dromedár egykedvűen figyel, majd valahonnan elővesz egy méretes hernyót, az ég felé fordítja a fejét, a hernyót a magasba emeli, majd a szájába ejti. Egyben nyeli le. A melák neve Zsaol.

A poszterek közben frissültek a falon. Új infó, hogy minden jelentkező sikertől függetlenül kap 1 aranyat, illetve lehetőség szerint próbáljuk meg nem megölni egymást. Mi már olyan jól összehaverkodtunk, hogy ettől nem kell félni. A bejárat mellett két megtermett, marcona őr áll, a jelentkezők pedig közöttük elhaladva sorra bemennek a sátorba, majd kisvártatva távoznak is, mielőtt belép a következő. A sor gyorsan halad. Közelebbről már be is lehet látni, hogy mi zajlik odabent: az egyik jelentkező például bőszen késel egy emelvényre támasztott bábút; a késével teljesen agyatlan módon össze-vissza szurkálja. Amikor abbahagyja, a bábún ejtett sebek maguktól összeforrnak. Az őrök egyike egy aranypénzt dob a próbálkozó kezébe, aki ezután boldogan távozik.

Most Jolán kerül sorra. Ahogy belép, kapásból észreveszi, hogy a helységben a padló mintázata egy helyütt eltér. Az őrök gépies hangon mondják az instrukciókat: "Mutasd meg mit tudsz, nyűgözz le minket!". Jolán megvizsgálja bábu mögötti fal tövében a fura padlót, de ahogy kicsit nekidől a falnak, kapásból átesik rajta, és eltűnik. A Lepke tanúja az eseménynek. Jolán ugyan nem jött ki, de eltűnt, az őrök pedig valamiért beengedik Lepkét is. Ő odabent megvizsgálja közelről a bábut, de nem lesz tőle okosabb, sima mágikus bábunak tűnik. Megnézi a falat is közelről, ahol Jolán az előbb eltűnt, majd hirtelen ötlettől vezérelve lendületből nekimegy, és ő is eltűnik.

Ugyan Lepke se jött ki, az őrök mégis beengedik következőnek Zsaolt. A dromedár nem sokat gondolkozik, egy ocsmány nagy csicskalángost kever le a bábunak, de olyat, hogy az szétporlad tőle. Zsaol egykedvűen nézi, ahogy a bábu küszködik azzal, hogy újra összerakja magát, majd amikor végre eléri az eredeti állapotát, Zsaol még egy ocsmányul nagy csicskalángost kever le, csak most a másik oldalról.

Egy női hang szólal meg az abúzált bábu mögül, hogy most már elég lesz, majd odaszól az őröknek, hogy ne engedjenek be több jelentkezőt. Az átesős fal a bábu mögött csak illúzió volt, most pedig ott áll Lepke, Jolán, és most már Zsaol is egy rendkívül puccos, úri ruhában pompázó tabaxi macskahölgy előtt. Csettint egyet, az illúzió leomlik, majd kimért, de határozott hangon gratulál a csapatnak. Megmutattuk mit tudunk, és mi kapjuk a megbízást.

Lepkét megrészegíti a siker és a dicséret, flörtölni próbál a jócsajnak, de az nem vevő rá. Lepkét halálfélelem fogja el, dadogni kezd, de büszke magára, hogy legalább nem vizelte össze magát félelmében. Miután a tabaxi ilyen módon letörte Lepke szarvait, neki is kezd elmesélni, hogy mi lenne a küldetés:

Odalent, a régi földszinten van egy hivatali épület, aminek az alagsorából, az archívumból kell elhoznunk egy konkrét papírt (az archívumban a neve alapján sok papír lehet, Lepke bizniszt szagol a levegőben, a papír igencsak ritka kincs). Fejenként 300 aranyat ajánl érte, és közli, hogy sok jelentkezőnek adta már ezt a feladatot, de még senki nem járt sikerrel. Az előző csapatból valaki ugyan túlélte a kalandot, de valamiért még nem ért vissza. Lehet, hogy már nem is fog, mert a katakombák veszélyes hely. A szóban forgó dokumentum egyébként a város régi családjegyzéke, ami segíthet eldönteni nemesi körökben egy súlyos vitás ügyet. Annyi hintet ad még, hogy az odajutáshoz szükségünk lesz egy ún. Hamis Kulcsra, amit a város közepén, a legalsó szinten magasodó fekete obeliszk tövénél kell keresnünk. Az obeliszkkel kapcsolatban a Fekete Eső kultistáitól lehet érdeklődni, mivel ott van a központjuk, de elég rémisztő társaság.

Lepke utcai ügyleteken edződött agyával felméri, hogy ilyen nehéz küldetéshez szükség lesz egy kis költőpénzre is, így sikerül 200 arany vesztegetési pénzt kialkudnia a tabaxitól azzal a feltétellel, hogy fillérre pontosan el kell számolni vele, és csak a küldetéssel kapcsolatban lehet elkölteni. Lepke biztosítja, hogy nála jó helye lesz a pénznek. Zsaol frusztrált lesz attól hogy dokumentum a quest item, mert azt akkor fel kell ismernie a sok közül, a frusztrációtól éhes lesz, így konkrétan megeszi a legközelebbi szobanövényt a sarokban, amit talál.

Kapunk egy telefonálásra használható varázskövet, és két hetes határidőt a küldetésre. Ha bármi adódik, a kövön keresztül jelentkezzünk be, a varázsszó "nigger". Búcsúzóul még bemutatkozik a macska, ő volt Szeder, a Kormos családból. Arra kér, hogy csak akkor hívjuk őt, ha végeztünk, vagy közvetlen veszélyben van a papír.

Jolán fülét megüti ez a mondat, és rákérdez, hogy kiknek állna érdekében a papír megsemmisülése. Szeder elmondja, hogy ők a négykezű Újházi-család, ők újgazdagék, és örülnének, ha a papír sose kerülne elő.

Nem engedjük még el Szedret, ellátmányért nyújtjuk a markunkat: Jolánnak kell esőkabát, fókuszált fényű olajlámpások, kell papír és tinta (Lepke annyira be lett csicskítva korábban, hogy most nem ugrik rá a papír-bizniszre). Kapunk 3 zsebkendőt is, hímzett, puccos zsebkendők, ezzel fognak a megbízóink szemmel tartani minket, és ha elhagyjuk őket, akkor a zsebünkbe teleportálódnak vissza. Jolán megsértődik valamin, a padlóra köp, de a tabaxi feltakaríttatja vele.

Kifelé menet mindkét őrt kizsebeljük.

Lepke annyira kíváncsi Zsaol hernyós mutatványára, hogy elcserél egy kis gombát hernyóért. Undorodva lenyeli, de azt tapasztalja, hogy egyébként kellően laktató, és enyhén pszichoaktív.

Sanszos, hogy a kultisták területén több sikerünk lehet, ha mi is kultistának nézünk ki, ezért Lepke elindul szerezni egy kultista-jelmezt. Az a terv, hogy Lepke majd kultistának adja ki magát, aki két újoncot vinne beavatni. Sikerül is szereznie egy közeli boltban vörös palástot lila színű köntössel. Lenne lehetősége a drágábbikat megvenni, de úgy dönt, hogy elég lesz az olcsó turkálós változat, úgyis csak messziről fogják nézni. Jolán esőköpenyt vesz a plafonról csöpögő víz ellen, Zsaol pedig elkezdi két pofra tömni egy hentespult kínálatát, aztán rendes kalandor módjára ki is fizeti a fogyasztását. 6 aranyat ad a húsért, amitől a hentes halálra rémül, és még több húst hoz. Ellátja Zsaolt 4 heti élelemmel.

Egy fegyverbolt mellett Lepke elkapja az egyik utcai informátorát, és ad neki egy aranyat, hogy derítsen ki minden infót a kultistákról. Jolán addig elmegy a rejtekhelyéhez a magvaiért.

Kisvártatva visszatér az informátor a kért infóval:

A Fekete Eső kultistáinak vezetője egy bukott nemes, és az egész szekta a Véreskezű-klán családi vállalkozása. Druidákról van szó, a gombákat használják gyógyításra és sok minden másra, és állítólag még a vért is képesek manipulálni. Harcmodorukról azt kell tudni, hogy közelről késekkel dolgoznak, egyébként meg nyíltan mágiahasználók, a tűzmágiát előszeretettel használják. Hitük szerint az obeliszk készítőinek visszatértét várják, mert ha ez megtörténik, akkor fent, a város felett a felszínen végre eláll a fekete eső, ők pedig visszatérhetnek oda. Kegyetlenkedésekkel próbálnak az isteneik kegyeiben járni, mint minden rendes szekta.

Lepke előrelátó módon bemegy a fegyverboltba, és a kultisták ellen bevethető legjobb fegyver iránt érdeklődik nagy magabiztossággal. Sikerül mérgezett ritkafém nyílvesszőket vennie. Jolán a mágiaboltba tér be, és előad egy szívszorító mesét az anyósáról, így sikerül szereznie egy tűzsebzés elleni medált, meg voodoo-babát szúrás ellen. Sikerét látva Lepke is betér a boltba, ő is vesz szúrás elleni medált, de a boltos drágábban akarja adni neki a cuccokat, így az ügyletből Lepke jön ki rosszul. Jolán addig a közeli sikátorban WC-papírnak használja az imént kapott zsebkendőt, és azt tapasztalja, hogy magától megtisztul.

A kellő felszerelkezés után a csapat elindul lefelé a régi földszintre, 2-3 óra gyaloglás következik az obeliszk irányába. Egy lejáratra bukkannak, de Lepke úgy hallotta, hogy nem biztonságos, mert ember méretű csigák, vagy hernyók, vagy csigahernyók vadásznak a plafonról, és lesből támadnak. Vakok, de hang alapján nagyon jól tájékozódnak. Lenne egy másik lejárat is, ami biztonságosabb, de az távolabb van, és sok idő odaérni. A vitát Zsaol dönti el nagyon gyorsan, aki egyik barbár képességét kihasználva +10-et ad mindenki lopakodásához. Mivel így mindenkinek alapból 16-os a lopakodása, úgy sikerül áthaladni a lejáraton, hogy közben egyetlen vadászó csigával sem találkozunk. Pontosabban alkalmunk adódik távolról, észrevétlenül figyelni őket, és a látvány ijesztő: szívósak, és páncél vastagságú a bőrük. Lepke az észrevételeit suttogva közli a többiekkel, de a csóri csigák még így sem veszik észre a társaságot.

Így sikerül eljutni az archívum szintjére.