A múlt fojtogató árnyai

Szép, napos, rendezett dolgozószoba, fel is túrtuk izibe', és kilootoltuk, amennyire csak lehetett. Az íróasztalon, központi helyen két vaskosabb mappát látunk akkurátusan egymás mellé rendezve. Az egyik a Főnix-projekt nevű kísérletsorozat részleteit taglalja. Gyors átolvasás után körvonalazódik, mi is ez a projekt: az Ilászi birodalom újjáépítési tervei vannak benne egy esetleges vesztes háború után, a szerzője egy bizonyos T.N. A másik mappa szintén egy nagyobb ívű vállakozást részletez, a Nomád-projektet, szintén T.N. szerzőtől. A művelet célja a birodalom bukásához vezető okok feltárása, még azok megtörténte előtt. Ebbe belelapozva a helyére kerül néhány dolog: egy új álangyal-fajt akartak létrehozni, egy olyat, ami már a születésétől fogva ért a világok közötti utazáshoz. (Sylence figyelmét ez igencsak felkelti.) A lakható területeket ebben a projektben egy-egy Warp-obeliszkkel akarták megjelölni. Ilyesmivel már mintha találkoztunk volna korábban, bár akkor fogalmunk sem volt, mi az.

Megnézzük a dokumentumok keltezéseit, de össze-vissza vannak dátumozva mindenféle időszámítás szerint, úgyhogy a történelmet illetően nem leszünk sokkal okosabbak, és csak annyit sikerül kideríteni, hogy a Nomád-projekt 50 évvel a Főnix után indult el.

Elrámoljuk a cuccokat a végtelen mélységű zsákunkba. Zotar figyelmét a Birodalmi Jog és a Kultúrák és Szokások mellett A birodalom demográfiai adatai című könyv kelti fel, pláne, hogy a keltezése szerint a távolabbi jövőben íródott. Zotar döbbenten meséli, hogy nagyon mást olvas benne, mint amit most a jelenben tapasztal. Trilliárdnyi népességekről van benne szó, és olyan fajokról, amilyenekről még csak soha nem is hallott. Ami még megdöbbentőbb, hogy a rókák a 40%-át teszik ki a birodalom népességének. Ezek szerint működik (működni fog) a Nomád-projekt.

Úgy sejtjük, hogy a T.N. monogram Tükörtavi Nimfet takarja, aki amellett, hogy az egész szervezet vezetője, a dokumentumok szerint szintén álangyal. Az álangyalokra az jellemző, hogy tündefüleik vannak, de kerámiából, mivel alapvetően nem is organikus lények. Mesterségesen hozták őket létre az angyalok mintájára, de inkább emberi vonásaik vannak. Szárnyaik is vannak például, de ritkán mutogatják, mivel túl sokat elárul az aktuális érzelmeikről. Amit mindenképpen érdemes még tudni róluk, hogy eléggé erőteljes mágiahasználók, és kell is használniuk, mivel mindenféle, szakértelmet igénylő munkára osztják be őket. Gyógyításra, építésre, teljes kontinensek leigázására. Amikor ahhoz a ponthoz ér, hogy az álangyalok szeretnek az Ilászi birodalom központi parkjaiban pihenni, Granny elmereng azon, hogy mi is találkoztunk már álangyallal; őt magát is egy ilyen parkban fiatalították meg nem is olyan régen. Amikor pedig ugyanott Sylence leoperált egy darab mohát egy fáról, egy angyalszárny is előkerült az illető háta mögül.

Annyi még kiderül, hogy először a Minószi birodalomban gyártottak álangyalt, és bár a dokumentum erősen cenzúrázott, Granny mágiájának hatására arra is fény derül, hogy konkrétan maga Minósz király volt a feltaláló. Gyűlölet járja át a lelkünket, amikor elolvassuk a nevét, pedig soha nem hallottunk róla. A feljegyzésekből még annyi kiderül, hogy a Minószi birodalom bukását az okozta, hogy valaki, - egy kém - belülről elárulta; egy csapat álangyalt akart elvezetni Ilászba. Hogy sikerrel járt-e, azt nem tudni... de végül Ilász győzedelmeskedett.

Sylencet a hazajutása kapcsán jobban érdeklik a portálok és a világok közötti utazás, így arról keres szakirodalmat, de nem könnyű bármit is találnia, mert ez a rókák egyik legféltettebb titka. Bardasz kifaggatja a tűzrókát a dologról, de ő azt feleli, hogy bár amúgy is csak rövid távokra használja, semmit nem tud a működéséről. Sylence talál egy vaskosabb könyvet, A birodalom alapítása címűt. A mű alapján egy 7. szintű róka vezető, Neuenmüller Mária írta fel először a világok közötti utazás mágiáját. Sylence feljegyzi magának ezt a nevet későbbre.

Közben most jut eszünkbe, hogy teljesen megfeledkeztünk a zöld hajú lányról, aki azóta bejutott az épületbe, de vagy megzavarta a fejjel lefelé épült belső tér, vagy valamit nagyon elbénázott, mert most görcsösen kapaszkodik a korlátba, és segítségért kiabál. Zotar siet a sietségére a Mage Handdel, de végül a róka szájában köt ki szegény, mert neki sikerül ekapnia, majd finoman lerakja elénk. A lány félénken jelzi nekünk, hogy nem szívesen tartana továbbra is velünk, de ahogy körülnéz a szobában, megakad a szeme egy Szukróz című dokumentumon. Félbehagyja a mondatot amit elkezdett, és öntudatlanul elindul a mappa irányába, de a róka azonnal elkapja hátulról, egy pillanat alatt elteleportál vele, aztán egy másik pillanattal később pedig visszatér, de a lány nélkül. Azt mondja, hogy hazavitte a lányt, mert nem tenne jót az álomnak, ha túl sokan ébrednének benne öntudatukra; a dokumentum ugyanis pont róla szólt, az ő saját személyi aktája.

Kíváncsiságtól vezérelve beleolvasunk abba az aktába. Megtudjuk róla, hogy alkimista, egész életét az édenkert létrehozásának szentelte, de sajnos élete során nem járt sikerrel, és valamikor a távoli jövőben meg is halt. Furcsa ezt így olvasni a történelem másik végén.

Ha már így megtaláltuk a személyi aktákat, kicsit feltúrjuk, ismerős arcok után kutatva. Rosensprout és Foxglove mellett találunk Karakról is egyet, diplomataruhában feszít a fotóján, sok kitüntetéssel, a leírás szerint a 752-es expedíciós hadtest diplomatája volt, Henrietta irányítása alatt. Utolsó küldetése előtt a Sárga Kampányban harcolt, majd elfogadta Tükörtavi Nikolett felkérését egy utolsó, titkos küldetésre, és itt vége is szakad az aktában felvázolt eseményeknek. Mivel lelkileg készülünk arra, hogy vele egyszer majd szembe kell szállnunk, utánanézünk Karak gyengeségeinek is, amit valami szakavatott HR-es akkurátusan feljegyzett a papírra: nagyon nehezen viseli a sérelmeket, a becsületén esett csorbát. Alárendeltjeit is gyakran párbajra hívta. Ugyanakkor pozitív tulajdonságai, hogy gyors gondolkodású, és földhözragadt. Az erős rókák fajához tartozik, és bár ellenáll az időnek és a mágiának, ez a faj mágia nélküli. A klasszikus tiszti harcmodort közepes szinten ismeri és műveli is.

Ha már így belejöttünk, régebbi ismerőseinkről is keresünk kompromittáló anyagokat. Angeláról például megtudjuk, hogy csőlátása van, nem látja a nagyobb képet, és megszállottan kutatja azt, hogyan tudna mesterséges embereket létrehozni, mesterséges egót. Az ő faja kérdőjeles, és annyi bizonyos, hogy biomechanikus, de nem álangyal. Roppantul erős, de messze nem álangyal-szinten. Állítólag az emberi pszichológiát is jól ismeri, és használja is varázslatokban.

Kicsit ledől a csapat pihenni, Sylence a csendespihenő alatt összerakja a szerencsétlenül járt cickányt, ami újra vidáman csattogtatja kis fogaskerekeit. Mindenki kicsit autotune-ol attenuál az attenuációt igénylő új varázstárgyaihoz, Sylence talál egy golyóstollat, aminek nagyon megörül, mert régen látott már ebben a világban hasonló technológiát, majd fészket rak papírokból, és odakotlik.

Bardasz elkezdi felfedezni a palotát, benéz a szemközti oldalajtón. Egy kivilágított termet lát, életnagyságú arany rókaszobrokkal tele. Első látásra feltűnik neki a szobrok közös vonása: mindegyik térdel, szenvedő arcot vág, az összes szobor sérült rókákat ábrázol. Feliratok, jelölések nincsenek rajtuk. Sylencen úrrá lesz a kíváncsiság, csatlakozik Bardaszhoz, és a fejére csapja az Identify-szemüvegét, majd egy hümmögést követően sommásan megjegyzi, hogy a szemüveg szerint aranyból vannak. Keya is csatlakozik, de jóval klasszikusabb módszerekkel: megpróbál beleharapni az egyikbe, de nem dobja meg a mentődobást, így majdnem beletörik a foga a műveletbe. Annyit mindenesetre sikerül megállapítania, hogy szerinte nem arany. A vitát úgy döntjük el, hogy azt tesszük, amivel eleve kezdeni kellett volna, és megkérdezzük a rókát a szobrokról. Azt feleli, hogy ezek igazi, élő, de beteg, haldokló rókák voltak, akiket átok-arannyal konzerváltak szobrokká, így ha majd a jövőben megoldást találnak a gondjaikra, ki lehet majd olvasztani őket. Értetlenkedésünket látván hozzáteszi még, hogy átok-aranyat a tollfülűek is használnak előszeretettel páncélok készítésére.

Na, de így kipihenve bele is csapunk az események sűrűjébe. A róka vállalja, hogy elvisz minket az utolsó szigetre, de nem tudja ő sem, mi várhat minket ott. Azt mondja, hogy velünk jön, de nem fog tudni maradni. Egy csengőt ad Keyának, amivel majd dolgunk végeztével hívhatjuk őt, és akkor elhoz a szigetről.

A szél kísérteties, síró hangokat hoz a sziget felől. Nem tudjuk megmagyarázni miért, de úgy érezzük, oda kell mennünk. A róka portált nyit, aminek a túloldalán egy kietlen, téli erdő tárul elénk, halott fákkal. Átlépünk a portálon, ami egyből be is zárul mögöttünk.

A súlyos csend fejbevág mindenkit. A táj teljesen mozdulatlan, egyedül a hó panaszos nyikorgása hallatszódik a talpunk alatt. Egyetlen ösvény vezet a fák között egy tisztás irányába. Granny seprűre száll, a magasból próbál szétnézni, de csalódottan ereszkedik vissza. Azt mondja, mindent köd takar. Azt mindenesetre tudjuk, hogy a tóhoz kell eljutnunk a sziget túlsó végén, szóval csendes egyetértésben elindulunk az ösvényen. Bardasz megy elöl, és kisvártatva jelez nekünk, hogy egy harc maradványait vette észre a tisztáson. Körben a fák törzse tépett, szenes, mutatja Keya. A tisztásra érve egyértelműbbé válik a helyzet, fel van szaggatva a táj, itt csata történt, szerteszét kisebb buckák hevernek a hótakaró alatt. Sejteni véljük, mik lehetnek alattuk.

Most Granny a legbátrabb, óvatosan beletúr az egyik buckába, egy kis részéről lesöpri a havat. Egy törött porcelánfül bukkan elő. Ez egy halott álangyal.

A döbbent csendben kézzelfoghatóvá válik a halál. Granny megvizsgálja közelebbről a hullát. Férfi, szép szőke haja van, hátán angyalszárnyak, öltözéke makulátlan, de nem Ilászi birodalomból való. Egyetlen sérülést lát a testen, egy bemeneti sebet a nyakán. A seb körvonalai határozottan megegyeznek egy tőr pengéjének körvonalaival. Keya gyanúja szerint lesből ölhették meg a szerencsétlent, egy nagyon éles fegyverrel. Azt is megállapítja, hogy valamit eltávolítottak a nyakából, valami nehezet. Talán nyakéket, vagy... vagy rabláncot. A felismerés fájdalmasan lassan ereszkedik közénk. Őket akarta átcsempészni a kém? Átkutatjuk a ruházatát, és egyetlen tárgyat találunk: egy metszőollót. Ez egy kertész volt.

Körülnézünk, nagyjából 25 hasonló hóbuckát látunk szerteszét herverni. Sajnos elkerülhetetlennek tűnik, hogy feltúrjunk legalább még egyet. Keya találja meg a következő hullát, aki alapvetően máshogy néz ki, mint a szőke álangyal. Ennek koromfekete haja van, a ruháján fekete csíkok, a kezében pedig egy tőrt szorongat, de nem Ilászi. Bár neki is porcelánfülei vannak, a hátán a szárnyak áttetszőek, pillangószerűek. Testén harci sebesülések nyomai.

Bármi is történt itt, nem lehet megállapítani, hogy mikor történt. Lehetett az imént is, de akár ősrégen is. Keya elrakja a tőrt, amíg Granny úgy dönt, hogy boncolást végez el az utóbbi hullán. Megállapítja, hogy belül szervekre hasonlító objektumok vannak, de határozottan nem organikus, hanem tapintásra minden inkább fémes jellegű. Vérük az például abszolút nincs.

Zotart a fegyverek jobban érdeklik. Elkéri a tőrt, és megpróbálja megvizsgálni, de abban a pillanatban, ahogy elcastolja rá a Detect Magicet, olyan erős mágiát érez, hogy az elméje nem bírja el. Elbukja a mentődobást, és a többiek döbbent tekintetétől kísérve egyetlen másodperc alatt némán beleájul a hóba.

Kisvártatva felkel, és megnyugtat mindenkit, hogy minden rendben. Igen, a tőr mágikus.

Ezek után átkutatjuk a többi buckát is. A tetemek közül 5 fő fekete hajú, jobb híján assassinokként azonosítjuk őket, mert azt gyanítjuk, a történelemnek valamelyik pontján ezek az álangyalok valamiért egymásnak estek, és az assassinok csoportja lesből megtámadta a kertészhez hasonlóakat. Furcsa módon egy pár, a vágás alapján a harc hevében lemetszett égszínkék szárnyat is találunk, amelyhez nem tartozik test.

Sylence is megvizsgálná az egyik tőrt, de nem akar Zotar sorsára jutni, így először a frissen lootolt antimagizáló sugárral kezeli azt, ami pár percre mágiátlanná teszi a fegyvert. Megvizsgálja, és megállapítja, hogy önmagában, mágia nélkül is roppantul éles, tökéletes a súlypontja, kényelmes a markolata, és biztonságosan használható fegyverként. Nem biztos, hogy létezik tökéletes tőr, de ez bizonyosan közel áll hozzá.

A "kertészek" csoportja elég változatos, mindenféle szakma képviselteti magát a személyes tárgyaik alapján. Találunk textilipari felszerelést, és orvosi táskát is. Zotar lecsap az utóbbira, és ahogy megérinti, egyből érzi is magabiztosan, hogy tudja használni. Megint elcastol egy Detect Magicet, és a következő pillanatban megint beleájul a hóba, eldől, mint egy darab fa. Az orvosi táska aktivizálja saját magát, kinyílik, egy kis szelencéből repülősó áramlik Zotar felé, aki magához tér. Megköszönjük neki a mutatványt.

Zotar annyira biztos a dolgában, hogy úgy dönt, hogy megpróbálja az egyik hullán használni az orvosi felszerelést. Például a kertészen, akit legelsőként találtunk meg. Az orvosi táska kinyílik, Zotar teljesen ötletszerűen használ belőle eszközöket, miközben fogalma sincs arról, hogy mit csinál. A kertész sebe pár perc alatt be is gyógyul, de a test halott marad. Az orvosi táska viszont ezzel a művelettel le is merült. Sylence újra fel akarná tölteni mágiával, de végül arra jut, hogy nem fog sikerülni.

Zotar, az orvososdiba beleunva felfedez a földön egy páncéldarabot, ami egyik álangyalra se illeszkedik. Egy mély vágás húzódik rajta keresztben.

Ahogy a kezében forgatja a páncélt, a hely hangulata kicsit megváltozott, még a korábbinál is baljósabb lett. Magunk mögött hagyjuk a csatateret, óvatosan tovább indulunk, de veszély szagát érezzük a levegőben, a hó furcsán, természetellenesen ropog a talpunk alatt. A tér halkan sír körülöttünk. Sylence a cickány viselkedésére lesz figyelmes. Tudja, hogy őt természeténél fogva nem lehet meglepni, most viszont némán remegni kezd a kis gépteste. Nagyon ideges. Valami nagyon nem oké, összenézünk egymással, és ebből a pillantásból mindannyiunknak egyértelmű lesz, hogy mind ugyanazt érezzük; a gonoszt, nagyon közel. Némán, ahogy a hópihék hullanak, mindenki láthatatlanná válik, Bardaszt kivéve. Ő céltudatos mozdulattal leemeli válláról, és gyorsan telepíti újdonsült ballisztáját. Granny halk, de gyorsan erősödő morajlást hall a föld alól.

Egy ismeretlen, érces hang szólal meg, kristálytisztán, a tér minden irányából, egyszerre minden nyelven: "Azt szeretem a legjobban, amikor menekülnek!"

Villámgyorsan két mechanikus csáp tör fel a föld alól, az egyik Keya köré tekeredik, aki hiába láthatatlan, reagálni sincs ideje. Szorítani kezdi őt, éles reccsenés hallatszik; Keya nyakában megreped az elmevédő kristály. Épp most mentette meg viselője életét, de a csáp továbbra is szorítja őt, nem engedi el.

A másik csáp Zotart támadja, aki a mágikus esernyőjével szeretett volna védekezni, de ügyes abrokatikával sikerül elugrania a csáp elől. Sylence számára csak egy pillanat adatott mérlegelni a lehetőségeket, de neki ennyi pont elég is. Előkapja azt a tőrt, amit percekkel ezelőtt fogott először a kezében, és nekiesik a Keyát szorító csápnak. Szívós a dög, de a sors ezúttal Sylence mögött áll, aki kettő gyors, szakszerű mozdulattal kritikus sebet ejt a csápon, lényegében kettémetszi azt. A csáp levágott vége elengedi Keyát, a földre hullik, a maradék pedig sziszegve visszahúzódik a föld alá.

Zotart is eléggé elkapta a harci kedv, szabályosan megalázza a másik csápot, de nem sikerül kettévágnia. Ezt a munkát a bosszúszomjas Keya végzi el egy tűpontosan kilőtt nyílvesszővel, csáp csonkolt vége pedig egy szisszenéssel szintén visszahúzódik a föld alá.

A csapat mögött nem is olyan messze egy rasztahajú rémség tűnik elő láthatatlanságából. Fejéből három csáp lóg le, és még másik kettő tűnik el mellette a hó alatt a talajban.

Bardasz úgy érzi, most jött el az ő ideje, és üdvözlésként kettő nyílvesszőt ereszt el gyors egymásutánban a szörny felé. A 20-as attack azonban nem elég, mindkettő lepattan a páncéljáról, miközben eszelősen vigyorog az ocsmány pofájával. Nyilvánvalóan játszik velünk.

Granny Burning Handset castol a raszta-rém irányába, aki csíra módon Nat1-et dob, így az egyik csápja nem tud kitérni a lángok elől. Sylence felé rohan és rátámad a kenkura, aki bár talpon marad, az életpontjai harmadát kapásból elveszti a rohamtól. Közben egy-egy csápja Granny és Bardasz mellett tör fel a földből. Grannyt az menti meg, hogy azonnal leugrik a seprűjéről. A csáp elkapja seprűt, és egy erős mozdulattal messzire hajítja. Bardaszt viszont megragadja a csáp, a nyaka köré fonódik, és megpróbálja átvenni áldozata elméje felett az irányítást. Bardasz küzd, és egyelőre sikerül elhárítania a mentális erőszakot, de a küzdelmét nézve döbben rá a csapat, hogy mi is történhetett korábban ezen a tisztáson.

Sylence, közvetlenül a szörny előtt állva nem tétovázik sokat, a Heat Metal és Vortex Warp igéit castolja el gyors egymásutánban...